Az első héten még nem kellett dolgoznom, így a lakáskeresés mellett bőven maradt időm turistáskodni is.
Első nap még csak gyalog mertem felfedezni a környéket, szerencsére volt egy Bank of America a környéken, ahol megnyitottam az itteni számlámat. Jók ezek az amerikai bankok, mert itt tényleg leülnek veled egy asztalhoz, mint rendes ügyféllel, nem úgy, mint otthon, hogy egy ablaknál intézed az ügyeidet.
Georgetown, ahol laktam a város egyik legpuccosabb környéke amúgy. Tele van régi házakkal, kávézókkal, drága butikokkal, éttermekkel. Itt van a híres Georgetown University is, szóval erre rengeteg a diák így eléggé zajlik az élet. Meg persze itt laknak a gazdagok is, és a belváros is viszonylag közel van. Mindezen tényezők természetesen azt eredményezték, hogy nem is gondolhattam arra, hogy én is ide költözöm, hiszen ez túl drága lett volna nekem. De azért az első héten minden nap mentem, amennyit csak tudtam, és próbáltam magambaszívni annyit ebből a környékből, amennyit csak lehet.
Másnap és az elkövetkezendő napokban bementem a belvárosba, és végigjártam igen sok turistalátványosságot. Milyen a város? Nekem fantasztikus. Széles, négyzethálósan elrendezett utcák, 9 emeletnél nem magasabb épületek (nem szeretem a felhőkarcolókat), viszonylag jó tömegközlekedés, rengeteg park és zöld terület (és kismillió mókus) kormányhivatalok, ingyenes múzeumok (majd, ha jön a rossz idő) és "értelmiségi" légkör. Apropó négyzethálós elredezés: imádom. Délről északra növekszik az ABC és keletről nyugatra pedig az utcák száma. (persze csak a belvárosban, mert hamar elfogy az ABC). De mondjuk az szuper jó, hogyha a F és 12. sarkán vagy és a K és 16.hoz kell menned,akkor tudod,hogy 5 sarkot kell északnak és 4-et nyugatnak sétálnod és már ott is vagy.
Ja, az idő csodás volt, végig rövidujjú-farmer volt rajtam és sötétedés után kellett csak pulcsit vennem. Rengeteget gyalogoltam, óriási távolságok vannak itt a városban, dehát ez márcsak Amerika! Nagyon felemelő érzés volt a fehér ház előtt állni (bármilyen kicsi is) vagy a II. vh-s katonai emlékműnél, esetleg végigsétálni a reflecting pool mellett, amit eddig csak filmről láttam. Egyszer elment mellettem a first lady konvoja, pénteken meg Obama repült el felettem, épp a kampánykörútjáról érkezett vissza. (3 helikopter repül, és csak a fehér ház előtt közvetlen válik ki az egyik a kötelékből, és száll le a déli pázsiton.)
Közben persze lakásokat is keresegettem, így volt szerencsém gázabb környékekre is ellátogatni. Ha Georgetownban csak a gazdag fehérek élnek, akkor elmondható, hogy máshol pedig a szegényebb Latinok vagy Afroamerikaiak. Van olyan környék, ahol minden csak spanyolul van kiírva, és hirtelen nem is hinnéd,hogy az USA-ban vagy, máshol pedig Te vagy az egyetlen fehér bőrű aki az utcán sétál. Mondjuk ez engem sosem zavart, sőt ez az "igazi" életérzés, nem a kékvérű bankiigazgatók házai előtt sétálni. Ja, mondjuk az vicces, hogy olyan, mintha az egész város vagy 150 éve meglátt volna az időben, és a belváros illetve a közintézmények kivételével minden ház ma is ugyanúgy néz ki, mint a polgárháborús időkben játszódó filmekben. Persze belül mind modern, de a külcsíny az megér egy misét.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.