Félreértés ne essék, én is a Keresztény szokásoknak megfelőlen ünneplem a Karácsonyt, csakhát a blog van retrospektív módban írva ezért a késői poszt.

Arról nem is beszélve, hogy ez meglehetősen unalmas bejegyzés lesz, hiszen pont azokról szól, akiknek a blogot írom,és valószínűleg ők ott is voltak velem ezeken a jeles eseményeken.

Na mindegy. "A népszerűség titka a távolság" mondta még valaki a dániai "kiküldetésem" előtt (aki magára ismer az a kommentben jelezze pls) és igazat kell neki adnom. Dec 23-án értem haza pont a nagy Karácsonyi készülődés kellős közepébe, és már mindenki nagyon várt rám. Az ünnep pont olyan volt, mint minden évben, egyszóval szuper, de nekem talán még 1 lapáttal rátett a dolgokra, hogy ugye egy hosszabb kihagyás után találkozhattam a családdal és a barátaimmal. A fehér Karácsony és a brutál hidegek csak tovább erősítették bennem a kellemes téli hangulatot. Különösen hangulatos volt a 25-i viszkizés (szerintem így jobb, mintha whiskey-zést írtam volna) a barátokkal, főleg, hogy olyan családiasan voltunk, és persze hogy nagyon jót beszélgettünk. (Családiasan: mindenki a barátnőjével, kivéve én :D )

Karácsony után a "két ünnep között" című rész általában az év legjelentéktelebb időszaka, hiszen mindenki a Karácsonyt piheni és az Újévet várja. Nekem mégis ez volt az egyik legszebb időszak az egész tavaji évben. 'Nuff said :)

A Szilveszteri buli iszonyat jó volt. Nekem meg különösen, mert tavaj óta a két legjobb baráti társaságom együtt bulizik, és azt hiszem ezt mindenki nevében mondhatom: a legnagyobb sikerrel. Persze azért azt részrehajlás nélkül ki kell jelentenem, hogy a szolnoki oldalon jobb volt a buli, és persze szebbek voltak a lányok. Persze ezzel csak a kecskeméti csapatot szeretném kihívni egy baráti rivalizálásra, hiszen azt hiszem ebből csak mindkét félne előnye származik.

Az újév első napjai szinten nagyon szépen teltek, és az egészet lezáró közös vacsora és kávézás azt hiszem mindannyiunk számára sokáig kellemes élmény marad. (Vagy csak én éreztem magam ennyire jól?). Szóval jó volt látni együtt a csapatot (legalábbis a Pesti részét), jó volt beszélgetés, jó volt a söröző, ahová mentünk, jó volt a hangulat. Egyszóval minden jó volt.

És ez nekem sokat jelentett. Mert tudni azt, hogy bármi is történik itt Washingtonban, ott, 7300 Kilométerre innen van egy csapat akik örömmel várnak haza és akikre mindig számíthatok, az nem csak egy kellemes gondolat, hanem egyben egy felemelő érzés is.

Köszönöm.