Nyilván a városnézés mellett a lakáskeresés volt a legfontosabb programom, mivel a szállásom csak átmeneti volt, és amúgy sem akartam a házigazdáim terhére lenni. Már szeptember vége óta nézegettem az interneten a hirdetéseket, szerintem vagy 1000-et lecsekkoltam, de ugye finnyás is vagyok, meg anyagilag sem engedhetek meg magamnak akármit.

Érdekes amúgy itt a lakáskeresés. DC iszonyatosan tranzitváros, emberek folyton érkeznek, mások távoznak leginkább a munka miatt. Van 3 Egyetem, rengeteg ösztöndíjas, így a lakótárskeresés igen aktív a weboldalakon. De ami miatt érdekes, az az, hogy itt az emberek leginkább a személyes tuldajondságokra helyezik a hangsúlyt. A legtöbb hirdetésben van kb 1 bekezdés a lakásról, illetve 2-3 a benne lakó emberekről. Kik ők, hány évesek, mit dolgoznak, mi érdekli őket, stb. Érdekes sztorik vannak, és persze jelentkezni is őgy kell, hogy Te is írsz magadról némi információt. Van ahová egyenesen kérdőívet kell kitölteni vagy írni egy vicces sztorit. Ez tetszett, bár nem kevés munka volt velük.

Végül sokan nem írtak vissza -biztos nem tudtam elég frappánsan fogalmazni, vagy nem akartak európait - de azért kaptam pár érdekes választ. El is mentem megnézni több lakást, és hát volt ahol kissé elszörnyedtem. Bármilyen lyukat ki lehet adni itt, elég sokért, de azért kell egy fokú igénytelenség, hogy valaki beköltözzön :)

Szerencsére találtam egy nagyon jó ajánlatot, igaz kicsit messze van a munkahelyemtől, de cserébe ez egy rendes családi ház, egy fiatalos 30-as tulajjal, akinek van 2 aranyos kutyája, akik bejöhetnek a lakásba, illetve egy fiatal csaj bérlője, aki az emeleten lakik. Ez volt a legszimpatikusabb az összes ajánlat közül, így nem is kerestem tovább, sőt, mire a másik helyről távoznom kellett már készen is álltam a költözésre.